Quinoa

A quinoa (keen-wah) leginkább a gabonafélékhez hasonlít, azok közül is a köleshez áll a legközelebb. Peruban 5000 éve termesztik és az inkák aranyaként emlegetik, úgyhogy szinte érthetetlen, hogy ennyi idő sem volt elég arra, hogy a magyarok is megismerjék. Még a földrajzi távolság sem elég indok, mert a rizsnek sem hazánk az őshazája…

Dél-Amerikában az egyik legfontosabb táplálék, joggal, hiszen a növény tápanyag- és ásványi anyag tartalma messze felülmúlja az általunk használt gabonafélékét. Ázsiában is ismert, az indiaiak például nagyon takarékosak: nem csupán a magját fogyasztják, hanem a leveleit is zöldségként, a növény szárát pedig az állataiknak adják takarmányként.

Köleshez hasonló magjainak semleges íze van, viszont az arra fogékonyaknak üdítő változatosság lehet a szokásos rizs és burgonya helyett. Még az is mellette szól, hogy roppant egészséges, rengeteg fontos vitamint és nyomelemet tartalmaz: különösen gazdag káliumban, magnéziumban, kalciumban, foszforban és vasban, ezenkívül B-vitaminokat, C-, E-vitamint és karotint is tartalmaz.

Ami miatt azonban a legtöbben fogyasztják, az a magas fehérjetartalom. Azért is érthetetlen, hogy nem ismerjük, mert hazánkban elég gyakori probléma a lisztérzékenység, ez viszont nem tartalmaz glutént, tehát nem kell a szervezetnek küszködni a megemésztésével.

Elkészítése egyszerű, gyorsan megfőzhető, nem kell órákat gályázni a konyhában, hogy ehetővé váljon. A felületét borító keserű szaponinok miatt jól mossuk meg, mielőtt megfőznénk. Fél csésze quinoához adjunk egy csésze vizet és főzzük 10-15 percig, ízlésünk szerint sózzuk, fűszerezzük. Érdemes olívaolajon átpirítani – akárcsak a hajdinát - mielőtt felöntenénk vízzel, mert így sokkal ízletesebb lesz